még mindig bringa és a tengerpart
... Az idő tökéletes volt a bringazasra, én viszont mar éreztem, hogy a láz kicsit zavar, hazafele összefutottam Marcsival és hat véletlenül belebotlottunk egy aznap nyitott átmeneti outletbe...jajjjj!! Ezer ember, izzadsagszag...de a vadászat egy uj darabra mindenen túllendit...ott már éreztem, hogy meggyullad a fejem, szerintem lázas voltam mar, de azert nem jöttem ki üres kézzel...10€ voltak márkás pulcsik, 15€ -ért nadrágot lehet venni, mit nekem láz, ha végre vehetek vmit, eddig ugyanis Sienaban nem vettem semmit, mert eszméletlen drága minden. Szóval, meg lehet érteni, ha végre ilyen alkalom van, várhat az aszpirin is. Hazafelé azért beugrottam a patikába, vettem aszpirint, a boltban kamilla teát, aztan bekuckoztam az ágyamba, betegeskedni picit. Nagyon nem engedhettem el magam, mert szombatra tengerpartozast terveztünk Marcsival...
Szombat reggelre kutya bajom sem volt, a hangom igaz elment kicsit, meg köhögtem egyfolytában, de nem éreztem magam rosszul. 9-kor indultunk Follonicara, a legközelebbi tengerpartra, útközben szerencsére észrevettük San Galgano-t, ide terveztem, hogy eljövök, de aztan el is felejtettem volna, ha most nem esik útban. Varázslatos hely, es meg misztikusabbnak tűnt abban a reggeli párában, ami körülvette. Most nem írom le a legendáját, de itt is van egy kőbe zárt kard, kb. ua. mint Artúr király legendája.
Tényleg meseszép! A templom romokhoz gyalogosan lehet eljutni az autóval megközelíthető kápolnától, ahol ez az ominózus kőbe zárt kard is látható, és egyébként nagyon meghitt aprócska kőkápolna, ahol előszeretettel rendeznek esküvőket ázsiai es amerikai pároknak. Szóval míg itt nézelődtunk a pára elillant, gyönyörű napsütés volt. Ha ennyi lett volna ebben a napban, mar eledettseggel töltött volna el, de ezután mentünk meg Massa Marittimara, aranyos kis városka. Fura nevezetességel, az Élet faja festményen, termésként falloszok, alatta termékenységre váró és állapotos nőkkel, ezzel szemben egy épület homlokzatan Francescorol készült freskó, ahogy a néphez beszél, megfér itt minden egymás mellett:) megnéztük a helyi Dóm-ot ami puritánságatol volt meghitt, persze középkori ez is:) de ez mar szinte természetes itt.
Kávé ittunk, napfurdoztunk a teren es elindultunk a partra, Follonican álltunk meg először, ez a sienaiak strandja, mivel ez van a legközelebb a városhoz. A part szinte teljes hosszúságban, árnyékot adó sűrű pinea erdő van, ettől kicsit vadregényes a strand, a szeles, homokos strandon most csak nehány ember lezengett. Végre eljutottam a tengerhez, nem szerettem volna úgy hazamenni, hogy nem látom a mare-t, de mar szerencsére nem is kell. Szemben látni lehet Elba szigetet is, talán meg Szardina körvonalait is láttam. Megbeszéltük, hogy eszünk egy jo kagylós spagettit a parton vhol, ahol találunk nyitva éttermet, de annyira elvonta a figyelmünket a béke, csend, jo levegő, napsütés, hogy fel 4-kor jutott eszünkbe az ebéd, addigra pedig, ha ki isnyitott is volt vmi konyha szezonok kívül mar biztos lelépett a szakacs sziesztazni. Azert beprobalkoztunk pár helyen, de csak pirítóst vagy hasonló ropogtatnivalókat ajánlottak.
Gondoltam, majd máshol nyitva lesznek, átmentünk Castiglione Della Pescaiara, ott mar több ember volt, de az éttermek mar zárva voltak, az egyik nyitva tartóban pedig éppen zártkörű pelenka búcsúztató parti volt... Szóval spaghetti alle vongole helyett egy szelet pizza lett az egyetlen nyitvatartó büféből, de legalább jó volt, vagy már elég éhes voltam?!
Hazafelé meg beugrottunk Grossettoba, amiről sok mindent nem tudok mondani, nem volt olyan szemet gyönyörködtető, meglehetősen újkori város. Nincsenek középkori utcacskak, helyette rengeteg ember vonult a sétálóutcán, a terén csoki fesztivál volt, de olyan bucsus jellege volt az egésznek, sokáig nem is maradtunk. igy fel 10-ér értünk haza fáradtan, éhesen de megis feltoltodve a sok élménnyel.
Holnap meg jövök a vasárnappal mert akkor sem heveresztem itthon. Nyugalom, azért tanulni is szoktam ám, csak azt nem írom le mindig ;) na jo, perfekt nem lettem, de vmi azert csak ragadt rám.